állatok

Az ember az állatok közül elsőként a kutyákat szelídítette meg. Az évezredes háziasítás és együttélés során a kutya annyira közel került hozzánk, hogy végül elnyerte az ember legjobb barátja címet. A házikutyák az északon élő szürke farkasokat, a sivatagban élő    aranysakálokat, az amerikai prérifarkasokat, az ausztráliai dingókat, és a rókákat is magába foglaló állatok nagy családjába tartoznak. A legtöbb vadon élő kutyafajta falkában, vagyis nagy kutyacsaládban él együtt, és közösen vadásznak.

Az aprócska csivavától a terjedelmes bernáthegyi kutyáig bezárólag az összes háziasított kutyafajta a farkastól ered. Kezdetekben az emberi települések közelében éltek és dögevők voltak. Lassanként az emberek elfogadták őket, az együttélés során szelídebbek lettek, és farkasjellegük is eltűnőben volt. Ugatni keztek, farkukat csóválták, és néhányuk lógó fület növesztett: farkasból kutyává váltak.

Az emberek lassanként ráébredtek arra, hogy a kutyák nagy segítségükre lehetnek, és tenyésztéssel különböző képességeiket lehet erősíteni. Kialakultak az őrzésre, vadászásra, és a háziállatok terelésére alkalmas kutyák. Különböző alakú és méretű ebeket tenyésztettek ki. A vékony és gyors kutyákat vadászatra fogták. A vad és izmos ebek őrkutyák lettek. A kecses ölebeknek pedig kizárólag társasági funkciójuk lett.